A mesterséges intelligencia természete és a talamusz eddig ismeretlen kommunikációs mechanizmusai: a Szigma – a holnap világa április 11-ei adása

Nem ismerjük, tehát félünk tőle – pedig az sem biztos, hogy egyhamar tényleg megvalósul a mostanában sokat emlegetett mesterséges intelligencia. De mi számít valóban mesterséges intelligenciának? Erről beszélt Benczúr András a Szigmában. Az újabb kutatások szerint a talamusznak csak egy kisebb része felel azért, hogy az érzékszervi információk eljussanak az agykéreghez. A többi rész eddig ismeretlen működéseinek feltárására nyert pályázatot egy magyar kutatócsoport Acsády László vezetésével.

A mesterséges intelligencia kifejezés a tudományos-fantasztikus irodalomban született. Elsősorban a »nagyon okos« robotok emberszerű viselkedésére használták, és ezzel együtt egy olyan háttérjelentéssel mosódott össze, miszerint, ha valaki mesterséges intelligencia fejlesztésével foglalkozik, akkor valószínűleg az emberiség elpusztítására törekszik. Ezzel szemben ma a mesterséges intelligencia kifejezést azokra a gépekre használjuk, melyek egy-egy betanított feladatot látnak el. Ezek között vannak olyan látványosak is, mint az önvezető autók, vagy a Facebook hírfolyamát generáló rendszer. Ugyanakkor inkább gépi tanulásnak nevezném ezeket a folyamatokat, ugyanis ezek a gépek nem rendelkeznek intelligenciával” – mondta Benczúr András, az MTA SZTAKI Informatikai Kutatólaboratórium laborvezetője az e heti Szigmában.

A beszélgetés során kiderült, hogy az önvezető autók legnagyobb kihívását már nem a technikai feltételek biztosítása jelenti, hanem a megfelelő jogi szabályozások kialakításának hiánya. A műsorban arról is szó esett, hogy vajon veszélyeztetik-e a gépek az emberek munkáját? És ha igen, akkor ez a munkaerőpiac szerkezetének átalakulásához vagy inkább válsághoz vezet majd?

Szintén autós példát hívott segítségül Acsády László, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének ERC Advanced Grant-nyertes kutatója, amikor a talamusz működését és az agykéreggel való kapcsolatát magyarázta. „Ha elképzeljük, amint autóvezetés közben a bevásárlólistán töprengünk, akkor a talamusz és az agykéreg két eltérő működési folyamatát tapasztaljuk. Egyrészt érzékszerveinken keresztül érzékeljük a külvilágot, az elsuhanó fákat és a hangokat, melyek csupán pillanatnyi információkat jelentenek. Legtöbb érzékszervünk nagyon gyorsan adaptálódik az új ingerekhez, így egy rövid idő után nem érzékelik többé az adott zajt. Mindeközben folyamatosan próbáljuk fejben tartani a listánk minden elemét, ami viszont egy időben elnyújtott folyamat.”

A magyar kutatócsoport többek között arra a kérdésre keresi a választ, hogy a talamusznak és az agykéregnek milyen tulajdonságai teszik azt lehetővé, hogy a talamusz egyik része a pillanatszerű események feldolgozását végezze, míg másik része képes legyen információkat viszonylag hosszú ideig megtartani és feldolgozni. Ehhez meg kell ismerni a talamusz működését és kommunikációs mechanizmusát. A beszélgetésből kiderül az is, hogyan lehet vizsgálni a gondolkodó agyat, és a kutatás miként segíthet a Parkinson-kór elleni küzdelemben.

A 2017. április 11-ei adás itt meghallgatható. A korábbi adásokról itt tudhat meg többet.