Sikerrel zárult a SZTAKI és a Fraunhofer Társaság közös nyári iskolája

A SZTAKI és a Fraunhofer Társaság közös nyári iskolája az ember-robot kollaborációt helyezte fókuszba, ezen belül a kollaboratív összeszerelésre összpontosított. A résztvevők nemzetközi mérnökhallatókból álló négy csapata a gömbcsapszerelésen át ismerte meg az ember-robot együttműködés részleteit, és saját maguk elemezhették ki a közös munka tanulságait.

A július 28. és augusztus 4. közötti, egyhetes nyári iskolát a SZTAKI részéről a Mérnöki és Üzleti Intelligencia Kutatólaboratórium munkatársai szervezték és bonyolították le, az EPIC projekt keretében. A tanfolyam különlegessége, hogy sikeresen ötvözte a távoktatást a „kézzelfogható” gyakorlati munkával – a távkapcsolatban tartott előadások mellett ugyanis a résztvevők saját eszközcsomagot is kaptak, az ezek segítségével virtuális környezetben összeállított megoldásokat pedig a szervezők valós környezetben is felépítették.

A virtuálisan bemutatott tanagyag az ipari termelés történeti áttekintésével kezdődött, ami az „ember kontra gép” felfogástól az „ember és gép” gondolatig jutott el – a kollaboráció ugyanis az ember és a gép előnyös jellemzőinek ötvözésével számos esetben mind a teljesen emberi, mind pedig az elejétől a végéig automatizált szerelésnél hatékonyabb lehet.

Az első nap a téma ismertetésével és a felhasználandó eszközök (pl. robotkarok, szoftverek) bemutatásával telt, a második napon viszont már a kollaboráció és az ezzel kapcsolatos, általános problémák voltak terítéken. A bemutatott példák szemléltették, hogy kollaboratív környezetben továbbra is az ember biztonsága a legfőbb szempont, de a megfelelő ergonómiai és hatékonysági szempontok szerint megtervezett környezet az ember jelenléte mellett is alkalmas a megszakításoktól mentes, hatékony termelésre.

A csapatok részleteikben eltérő, de egymással összevethető, azonos munkadarabok szerelése köré épülő feladatokat kaptak, többek között kézi és gépi szerelést kellett szimulálniuk egy 3D-s szoftver segítségével. Az eredményeiket a SZTAKI kutatói élő közvetítés során vetették össze a valódi szereléssel az intézet győri, Széchenyi István Egyetemen található telephelyén, így prezentálva a szimuláció és a gyakorlat esetleges különbségeit. A csapatok manuálisan és gépileg is összeszerelhették a SZTAKI által biztosított gömbcsapokat, és mivel az alkalmazott robotkar-megfogó 3D-nyomtatott másolatát is elküldte a hallgatóknak az intézet, így kipróbálhatták, hogy mely feladatok esetén hogyan fér a robotkar az adott alkatrészhez, mennyiben másak a követelmények, ha ugyanezt a műveletet ember végzi. A hallgatók azt is megtanulták, hogyan becsülhetik az adott munka költségeit, így pénzben is kifejezhették a részleges és teljes automatizálás, illetve az emberi munkaerő közti különbségeket.

A negyedik nap a Digital Work Assistance (digitális munkatámogatás) rendszerekre összpontosított: a robotok nyelvére nem lehet csak úgy lefordítani az emberi parancsokat, és az embernek küldött utasításokat is megfelelően kell megjeleníteni. Ehhez egy összetett számítógépes rendszerre van szükség, mert a kommunikáció mikéntjének és tartalmának megválasztása nem csupán a rendelkezésre álló eszközök, de a környezet és az ember tapasztaltságának, egyéni preferenciáinak is függvénye. A hangalapú visszajelzés például nem optimális egy zajos gyárban, míg a fényjelzés egy külső, napsütötte terepen jelenthet hátrányt.

Az ötödik napon a Fraunhofer Austria termelési rendszere mutatkozott be, a hatodik, utolsó napon pedig mindegyik csapat bemutatta és kiértékelte eredményeit.

A kurzus mind a hallgatók, mind a szervezők számára sikeres, sok új, értékes tapasztalatot hozó esemény volt; számos résztvevő külön élményként emelte ki a távoktatás, a virtuális rendszerben végzett feladatmegoldás és a kézzelfogható gyakorlati munka jól szervezett ötvözését.