Adaptív bemenet-tervezés – megjelent egy régen várt elméleti eredmény

Dinamikus rendszerek identifikációjával kapcsolatos kísérletek optimális tervezésére vonatkozó, egy széles körben alkalmazott adaptív eljárás elméleti megalapozását bemutató dolgozat jelent meg  az IEEE Trans. on Automatic Control ez év májusi számában, melynek szerzői Gerencsér László,  az MTA SZTAKI Rendszer és Irányításelméleti Kutatólaboratóriumának tudományos tanácsadója és Håkan Hjalmarsson, a stockholmi  Royal Institute of Technology,  School of Electrical Engineering professzora.

Több évtizedes gyakorlati tapasztalat szerint dinamikus rendszerek identifikációjával kapcsolatos költségek döntő részét a kísérletek végrehajtása teszi ki. A kísérletek gondos tervezésével ez a költség jelentős mértékben csökkenthető, ez motiválja az optimális kísérlettervezés területén jelenleg is aktív kutatásokat. 

A kutatási terület egy régóta nyitott alapproblémája, hogy egy optimálisan gerjesztő bemenet spektruma maga is a vizsgált rendszer ismeretlen rendszer-paramétereitől függ. Ennek  megkerülésére a gyakorlatban egy heurisztikus, adaptív bemenet-tervezési módszert használnak, amely szerint a bemenet-tervezést minden mintavételezési pontban újra végrehajtjuk az aktuális, rekurzívan megújított rendszer-paraméter-becslés alapján.

Egy áttörést jelentő előrelépés annak az elméleti megalapozása, hogy a fenti adaprív bemenet tervezési módszer ténylegesen működőképes és hatékony. Ez az eredmény Gerencsér Lászlónak (a Rendszer és Irányításelméleti Laboratórium tudományos tanácsadója), és Håkan Hjalmarssonnak (a stockholmi KTH professzora) közös dolgozatában jelent meg a szakterület egy vezető folyóiratának, az IEEE Trans. on Automatic Control-nak ez év májusi számában. A dolgozat nyílt hozzáférésű, megjelenése óta 411-szer töltötték le .